Kórházakra mindig szükség volt és lesz is. Ezt bizonyítja az 1876-os 14. Tv. amely előírta, hogy minden járásban járási kórházat kell létesíteni. De nemcsak a törvénycikkely, hanem a csornai járás egészségügyi állapota is indokolttá tette a kórházalapítás igényét. Az 1889-es közegészségügyi jelentésből is kitűnik, milyen súlyos gondok merültek fel a gyógyítás és megelőzés terén. Nem volt elegendő kórház, orvos, ápoló személyzet, így az akkor dúló járványos- és más betegségek szedték áldozataikat. Sopron vármegyében a leggyakoribbak a légzési szervek hurutos-lobos bántalmai, nyári hónapokban az emésztő szervek hurutos megbetegedései voltak; szórványosan előfordult kanyaró, himlő, roncsoló toroklob, torokgyík, hagymáz is, de járvány sehol sem alakult ki. A vármegye mocsaras vidékein váltóláz terjedt. Egy esetben kolera-gyanús elhaltat boncoltak. A téli hónapokban megfagyott emberekről is említést tesznek. A csornai járásban 3 oltókerület 3 oltó orvossal működött, de a beoltott egyének száma mindössze 1240 volt. Az 1889-es esztendőben csak Csornán tartózkodtak hatósági felügyelet alatt álló kéjnők. A jelentés összesen 6028 elhalálozott személyről ír.
A csornai Margit Közkórház megépítéséhez az alapot Rháday Károlyné született: Navratyl Anna adománya jelentette, aki Nász utcai házát ajánlotta fel az építendő kórház javára.
1891-ben a Rábaköz címu hetilapban is megfogalmazódott, éppen itt az ideje, hogy a kórházépítés Csornán is megvalósuljon. A hetilap társszerkesztője dr. Spatz Adolf a következőket fűzte hozzá:
“… nem akarjuk elhinni, hogy közülünk valaki megérje, hogy Csornán kórház is
legyen, mert Csorna mindig is mostoha gyermeke volt a megyének…”
A Kokas család tagjai a századforduló táján meghatározó szerepet töltöttek be Csorna gazdasági- és közéletében. Dr. Kokas Lajos a Margit Közkórház első igazgató-főorvosa 1899-tol, mint járásorvos működött Csornán, s kezdett propagandába a kórházépítés érdekében. Ugyanabban az évben jelent meg Közkórházat Csornának című írása, melyben feltárta az égető kórházhiányt, s szorgalmazta a járási kórház felépítését. A mindennapi életben statisztikai adatok helyett különös kedvvel mesélte a következő történetet: Egy téli éjszakán a Csornától tízen egynéhány kilométerre fekvő földszigeti majorba hívták egy cselédasszony szüléséhez. A fogós műtét közben egyszerre csak őrült csípést érez a lábán. Lenézett és rájött, hogy a szülőágy alatt keltették a libákat. Ebből mindenkinek látni kell, hogy halaszthatatlan a csornai kórház létrehozása.
Dr. Kokas Lajos 1868. április 5-én született Csornán. édesapjának vegyeskereskedése volt a piactéren, de mellette gazdálkodással is foglalkozott, és arra volt a legbüszkébb, hogy a járásban elsőként o termelt cukorrépát. A szülők mind a 11 gyermeküket taníttatták. Középiskoláit Sopronban, egyetemi tanulmányait Bécsben végezte. érdeklődését a sebészet iránt Billroth keltette fel, éppen ezekre az évekre estek a Billroth-iskola korszakalkotó gyomorműtétjei. Orvosi diplomát 1886-ban nyert. Pályáját Bécsben és Budapesten, mint alorvos kezdte meg. 1899-tol Csornán tevékenykedett. Községe érdekében rengeteget tett. 13 artézi kutat létesített, átszervezte a tűzoltó szervezetet, amelynek elnöke volt. Több szakirodalmi cikket írt, pl. A Csornai Gyermekmenhely címűt 1907-ben illetve egy könyvet Rábaközről Rábaköznek címmel, amelyet 1937-ben adtak ki. Az igazán nagy előrelépést az 1901-es év jelentette. Dr. Kokas Lajos segédkezett herceg Eszterházy Miklós feleségének gróf Cziráky Margitnak szülésénél (ekkor született Pál nevű fia), s a herceg a családnak tett szolgálataiért cserébe ún. “cigány szerint” telkéből egyet adományozott Kokasnak, hogy a Rábaköz szívében kórházat építhessen. A kórház létesítése állami, megyei pénzekből, közadakozásból valósult meg. A kórház építéséhez az anyagi javakat elsősorban az akkor 40 ezer lakost számláló járás szolgáltatta. A környék lakosai közül nem volt olyan, aki legalább egy téglával ne járult volna hozzá az építkezéshez. 1913-ban a város 50 ezer koronás államsegélyt kapott herceg Eszterházy Miklós közbenjárására. Így az intézményt végül az államsegélyt kijáró és telket biztosító herceg feleségéről, gróf Cziráky Margitról nevezték el Margit Közkórháznak.
A Kórház alapkövét 1913. október 12-én rakták le, s a következő szöveg került mellé:
“Ezt az épületet betegtársaink vigasztalására és gyógyítására emeltük!”
“ A nagy jelentőségű aktus lényének és díszének emeléséhez a társadalom minden szerve és tényezője hozzájárult. Csupán az égnek mosolygó kék boltozatja, a melegítő napsugár hiányzott. Az Isten szabad ege alatt megtartott ünnepségnek eme legszebb dekorációja maradt el.”
“Ezen épületen, melyet a szenvedő emberiség számára emelnek, legyen Isten bőséges áldása ‘jeligével tették meg a szokásos kalapácsütést az alapköre, melynek üregében elhelyezték az ércburokba zárt Emlékiratot és a Rábaközi Közlönynek aznap megjelent egyik számát, az utókor számára Emlékül.”
A kórház terveit Jendrassik Alfréd miniszteri osztálytanácsos készítette el, s a kivitelezéssel Vogel József soproni mérnököt bízták meg. Az épület nagyon hamar, december 7-én tető alá került.
A Margit Közkórház 4000 öl magánterületen épült, a modern kórház kívánalmainak megfelelően. Főépületből, tüdőbetegek részére szolgáló tömbből, és Járványos betegek számára különálló osztályból, fertőtlenítő pavilonból és hullaházból állt. Mindezt 2 hold parkosított terület vette körül. Az épület modellje a drezdai Weisser Hirsch szanatórium pavilonja volt, s onnan szerezték be a központi fűtési berendezéseket is. Az egészségügyi teendőket ebben az időben 8 orvos látta el a járásban, akik közül 4 Csornán volt letelepedve. A községet dinamikus fejlődés jellemezte, útjait aszfaltburkolattal látták el, csatornázás folyt, s villanyvilágítást vezettek. Dr. Kokas Lajost 1914 júniusában kinevezték a kórház igazgató főorvosává.
1914. őszén a Galíciából Csornára vezényelt gyalogezred kaszárnyának foglalta le az épületet, ezt a kórháznak az igazgató panaszára a belügyminisztérium adta vissza.
A Margit Közkórház a nyilvánosság részére 1915. február 21-én nyílt meg. Ekkor a kórházban 1 orvos, 8 Isteni Megváltó Leányai szerzetes ápoló nővér, 1 gondnok dolgozott. A megnyitást a kórház felszentelése előzte meg, majd a kórház kápolnájában Poller Endre, Csorna község plébánosa ünnepi szentmisét mondott. A Navratyl családnak adományozó “osük” tiszteletére külön betegszobát biztosítottak (1915-tol 1945-ig). Ezután a kórház megkezdte tényleges működését.
Az első nagyobb beavatkozást 1915. február 27-én végezték el, a kizárt sérves beteg március 9-én gyógyulva távozott. 1915. június 1-én a vármegye alispánja Kisfaludy Károlyt a közkórház gondnokává nevezte ki. Ugyanezen év december 7-én jelentkezett az 1000. beteg felvételre. A háború évei alatt főleg beteg- és sebesült katonákat kezeltek (2483-at), kis számban polgári lakost, így hadikórház lett a csornai “ispita”. A katonai gazdasági hivatal pótágyakat, takarókat adott, de nagyobb segítséget jelentett Rábaköz, Csorna népének segítése, a pénz-, ágynemű- és élelmiszeradomány. Több ízben műsoros, szórakoztató, jótékony célú előadásokat, esteket rendeztek, amelynek bevételét a kórháznak adták.
Dr. Kokas Lajos az I. világháború alatt 3 hadikórház (Szany, Csorna, Szil) igazgató főorvosa volt.
Az I. világháború után a csornai járást nagymértékű lakáshiány jellemezte. Bár az 1920-as földreform során házhelyeket osztottak, beépítésükre azonban nem került sor, mert nem volt elegendő pénz. A néptáplálkozásban legnagyobb Szerepet a burgonya és a kenyér játszotta, de a Fertő menti falvakban zöldséget is fogyasztottak. Hús, cukor, tejtermék még a jobb módúaknál is csak ünnepnapokon került asztalra. Az alkoholfogyasztás a vásárokon volt általános. A csornai járás észak-keleti részén rendkívül magas volt a talajvíz, ezért artézi kutak fúrását sürgették.
1936 és 1938 között az Országos Közegészségügyi Szolgálat segítségével 25 artézi kút létesült a járásban. Több községben jódhiány lépett fel, s ennek következtében elterjedt a golyva. Vágon az iskolás gyerekek 70%-a szenvedett ebben a betegségben. A jódhiány kiküszöbölésére községi jódadagolást vezettek be, de ez sokáig eredmény nélkül maradt. Közvetlenül az I. világháború után a csornai járásban az Országos átlagnál magasabb volt a szaporulat. Nem csak a halálozási szám csökkent, hanem a születések száma is emelkedett. A 20-as évek felé sajnálatos módon ez az arány megváltozott, nőtt a csecsemőhalálozás. Ennek többrétű oka volt: a rossz gazdasági helyzet, az anyák intézeten kívüli szülése, a megfelelő újszülött-, csecsemő- és gyermekellátás hiánya. 1928-ban, mint nagy eredményt jegyzik azt a tényt, hogy “ebben az évben már 55 anya szült a kórházban”. A Stefánia Szövetség, a Zöld Kereszt csornai intézete ezért szülőotthonok létesítését illetve kiterjesztését sürgette; több vonatkozásban, pl. családtervezés, az egészségügyi nevelés fontosságát hangsúlyozta.
1920-21-ben a Magyar Vöröskereszt 40 ezer, az állam 30 millió koronát juttatott a csornai kórház részére. Ebből lehetett felújítani a már nagyon elhasználódott készleteket, javítani az épületeket.
1926-ban 120 elmegyógyászati beteg befogadására szolgáló osztályt létesítettek. Amortizációs kölcsönnel a 14 ágyas tüdőosztályt bővítették, s 120 elmebeteg ellátására alkalmassá tették. Az elmegyógyászat főorvosa Dr. Pintér István belgyógyász lett. A betegek gondozását 5 no-, és 5 férfi-ápoló végezte. Az itt kezelt betegek nagy része munkára alkalmas vagy arra nevelhető volt, s ezért ez az osztály komoly munkaterápiás részleggé változhatott. Gyapjú- és gyapotszövő műhelyt létesítettek. Tóth József csornai kosárfonó mester vezetésével kosárfonó, illetve egy bősárkányi gyékényfonó segítségével gyékényszatyor fonó tanfolyamot szerveztek. évente 2 ezernél több kosár készült itt, amelyből fedezték a kórház szükségleteit, s a fölösleges eladásra került. Túl az anyagi hasznon nagy volt ennek az erkölcsi értéke is.
Munkaterápiás foglalkoztatással építették meg és gondozták a kórház belső kertjét és a “Vilmos parkot”, ahol a ritka növények botanikus kertjét is kialakították.
1928-ban az Országos Mentő Egyesület Csornán, a kórház keretében mentőállomást létesített egy mentőkocsival. Lehet, hogy ma ez a szám nevetségesen kevésnek tűnik, de akkor eredménynek
számított ez is. Egy-egy sürgős beteg szállításánál, a problémás szülőnő kórházba juttatásánál igen nagy segítség volt.
A 30-as évek a viszonylagos jólét, az építőmunka évei voltak. 1938-ban került sor a Vöröskereszt választmány megalakítására. Betegápolónői tanfolyam indult. A közúti balesetek ellátására kiképezték az útkaparókat, és az országút mellett több mentőőrhelyet létesítettek, amely szinte egyedülálló volt a világon, s a külföld is innen vette át.
1936-37-ben a főépület keleti- és nyugati szárnyát meghosszabbították, ezzel a bővítéssel a kórházi betegszobák száma szaporodott. Külön szülészeti osztály létesült, azon kívül röntgen és klinikai labor kapott helyet a nyugati szárnyban.
1937-ben korszerűsítették a műtőt, illetve külön műtőt építettek a fertőzött megbetegedésben szenvedők műtétjeinek elvégzésére. Az ágylétszámról pontos adataink nincsenek, de tudjuk, hogy 1938-ban az ápoltak száma 2651, míg 1915-ben csak 1073 volt. Az orvosok száma 8, az ápoló személyzet 25, egyéb személyzeté 13 fő volt.
1939-ben a Margit Közkórház vármegyei alárendeltségű lett. A II. Világháború kirobbanását követően a kórháznak is egyre több nehézséggel kellett megbirkóznia. A beteg, sebesült katonák ápolásában, gyógyításában ismét részt kellett vállalnia az akkor már nagyon szűkös anyagi feltételek mellett.
1945-ben a ún. „felszabadulás” évében a kórház működésében a régi, de készletei szerények, szegényesek. Az ezután következő évek a kórház számára is a talpra állás éveit jelentették.
A kórház alapításától kezdődően az “Isten Megváltó Leányai” nevű kongregáció 8, majd több tagja tevékenykedett a betegápolásban, főnöknőjük Cser Mária Cyrilla vezetésével.
1949-ben úgy az előbb említett, mint az irgalmas nővérek működése megszűnik. 1949-ben Sopron vármegyétől az állam átvette a kórházat, így intézkedések, átszervezések születtek. A kórház ágylétszáma ebben az évben 276 volt. 1952-ben a Csornai Járási Tanács intézménye lesz a kórház. Ebben az évben jött létre a 20 ágyas gyermekosztály a főépület II. emeleti részén levő helyiségekben, de ez a részleg sajnálatos módon 1979-ben központi utasításra megszűnt. 1952-ben került megszervezésre a rendelőintézet, mely magába foglalta a főbb szakrendeléseket (belgyógyászati, szülészet-nőgyógyászat, fül-, orr-, gégészet valamint fogászati szakrendelés is létesül 1 fogszakorvossal).
1955-ben a szülészeti-nőgyógyászati osztályt korszerűsítik. Ebben az időben még nem rendelkeztek külön műtővel, így a sebészeti műtő közös volt. 1957-ben dr. Krekó Imre szülész-nőgyógyász vezetésével nővérképző tanfolyamot szerveztek, amelynek eredményeképpen évente 20-25 nővér nyert képesítést.
1960-ban a 120 ágyas elmegyógyászati részleg mellett 20 ágyas ideggyógyászati osztály létesül. Ugyanebben az évben szervezik meg a Mozgó Szakorvosi Szolgálatot. Negyedéves ütemterv alapján a járás falvaiban kihelyezett szakrendeléseken szülésznőgyógyász, gyermekorvos látta el a terhes nőket és a gyerekeket. Ez jelentősen segítette a körzeti orvosok munkáját.
1966-ban történt a második nagyobb beruházás a 20 ágyas fül-, orr-, gégészeti osztály létrehozásával, mely külön műtőt kapott (korábban ugyanis a sebészet keretén belül működött).
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1971. április 25.-i 7/1971. számú I. határozatával nyilvánította várossá Csornát, s ez a kórházzal szemben támasztott igények megváltozását is eredményezte. A kórházi egészségügyi ellátás alapjait ki kellett szélesíteni, korszerűsíteni; ezáltal megnövekedtek az intézmény regionális feladatai, ami az előző évekhez képest felgyorsította a fejlődést. A városiasodás kapcsán a nagyrészt mezőgazdasággal foglalkozó lakosság egy része a Csornán létesülő ipari üzemekben helyezkedett el. A megváltozott élet- és munkakörülmények újabb feladatokat róttak az egészségügy számára ezen keresztül a csornai Margit Kórházra is. Az új Városi Tanács testülete kiemelten foglalkozott a város és vonzáskörzete egészségügyi ellátásával, a működési feltételek biztosításával.
Az 1952-ben alapított rendelőintézet már kicsinek bizonyult a megnövekedett feladatok ellátásához.
1970. januárjában lerakták az új rendelőintézet alapjait a kórház melletti telken, amely 1972. július 10-én történt átadása után nagymértékben javította a város és a járás járó-betegeinek ellátását. Ekkor a kórház-rendelőintézeti egységben 19 orvos, 3 fogszakorvos, 158 középkáder, 18 adminisztrátor, 162 szakdolgozó, egyéb műszaki ás kisegítő személyzet (összesen 360 fő) dolgozott. 1970-ben a kórházi ágyak száma 343 volt.
1970-ben a csornai Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet termál kertészetének fűtéséhez kutat fúratott. Az 1860 méter mélységből feltörő víz alkáli-hidrogénkarbonátos 12, 3 gramm/liter sótartalommal rendelkezik. Nátrium és kálium tartalma 3342 milligramm/liter, hidrogén-karbonát tartalma 8674 milligramm/liter. Fürdésre, ivókúrára, reumás, bel- és nőgyógyászati panaszok kezelésére eredményesen használható. 1978-ban gyógyvízzé nyilvánították. Ez évben, a nyári hónapokban a kórház területén egy különálló épületben a reumás- és mozgásszervi betegek részére 20 ágyas részleget alakítottak ki. Itt kezelték azokat a betegeket, akiknél a csornai termálfürdő gyógyvize hatásosnak bizonyult. Az Eü. Min. 1091/Gyt/1979. sz. rendelete szerint a csornai Petőfi Mezőgazdasági Tsz. által fenntartott strandfürdő gyógyászati jellegű részeinek vízellátását szolgáló hévízkút vízének az elismert gyógyvíz megnevezést engedélyezte. Sajnos ez a valóban hasznosnak bizonyult részleg csak 1 évig működött, mivel működését a kórház saját anyagi forrásaiból nem tudta tovább fenntartani.
A 70-es évek vége a csornai kórházban a nagy felújítási tervek éve volt. A fő- és egyéb épületek állaga nagyon megromlott, sok minden régi és korszerűtlen volt. Ennek hatására 1980-ban megkezdődtek a konyha és ebédlő, az ügyeletes szobák, vértároló és a hő-központ felújítási munkálatai. Ugyanebben az évben a volt járásbíróság épületének belső átalakításával a földszinten 4 körzeti Orvosi rendelőt, az emeleten új szakrendelőket alakítottak ki.
1982-ben az egészségügyi miniszter rendeletére a körzeti orvosi betegellátás javítása érdekében két gépkocsival megkezdte működését a városi és járási körzeti orvosi ügyelet. Ezt a szolgálatot URH rádióval látták el. Ezáltal munkaidon túl, hétvégén és ünnepnapokon az ügyeleti rendelőben vagy bejelentésre a páciens lakásán a beosztott ügyeletes orvos látja el a betegeket. 1982-ben az intenzív betegellátás érdekében koszorúér-őrző kórtermet létesítettek, amely a korszerű műszerek segítségével szív- és érrendszeri betegek gyorsabb és hatékonyabb kezelését tette lehetővé.
1984-ben a röntgen osztályt a teljesen felújított volt bírósági börtönépületben helyezték el. Ezáltal sokkal jobb körülmények közé került ez a diagnosztikai ellátás is.
1985-ben a városi hőszolgáltató távvezetékére a kórház rácsatlakozott és az intézmény meleg víz ellátása és a későbbiek során a fűtése is gazdaságosabbá vált.
1988-ban kezdődött a belgyógyászati osztály felújítása, új épületszárnnyal és emelettel való bővítése. 1989-ben történt átadása után a Földszinten, nagyobb alapterületen, új kórtermekkel, kezelőkkel, szociális helyiségekkel bővült a bel-osztály. Az emeleten teljesen új helyen új műtővel folytatta gyógyító tevékenységét a gégészeti osztály.
A kórház 1990-ben a Népjóléti Minisztérium által kórház korszerűsítésre kiírt pályázaton 506 millió Ft. állami címzett támogatást nyert. Ebből a pénzből valósult meg a kórház nagyszabású rekonstrukciója, amely az alapítás óta a legnagyobb előrelépést jelentette. A tervek szerint a rekonstrukciót 3 ütemben kellett megvalósítani. 1990-1991-ben a főépület nyugati szárnyának belső felújítására került sor. Ebben az időszakban, a tetőtérben klímaberendezést szereltek fel, a műtők légkondicionálására. Ezek a munkálatok alkották az I. ütemet. A II. ütem során, 1992-ben megkezdődött a keleti szárny felújítása, ahol műtőt, kezelőket, orvosi szobákat alakítottak ki. A főépület középső lépcsőházának rekonstrukciója befejeződött, elkészült az újszülött szoba, nőgyógyászati vizsgáló, sebészeti szubintenzív szoba és a nővérállomás is.
1992-ben indult a toldaléképület építése, amelyben 2 liftet, lépcsőházat, mentőbeállót, illetve a különbözo osztályokhoz tartozó szakambulanciákat helyezték el.
A kórház körbekerítése (ezáltal a Kórház utca lezárására) és a toldaléképület körül éles viták alakultak ki a Kórház utcai lakosok nem megfelelő tájékoztatása miatt, s ez is hátráltatta a munkálatokat. A II. ütemen belül megtörtént a főépület együttes teljes külső vakolása, a nyugati szárnyon a tetőszerkezet javítása, a keleti szárnyon a tetőtér beépítés miatt a tetőszerkezet teljes cseréje, illetve az egész tetőszerkezetre csornai hódfarkú cserép került felrakásra.
A konyha teljes felújítása mind gépészeti, mind épületszerkezeti szempontból 1994. májusától szeptemberig tartott, tehát rekordidő alatt készült el. A felújítás után lehetővé vált a központi mosogatás és a tálcás tálalási rendszer beindítása. Ebben az évben a főépület elé részben földbe süllyesztve megépült az aggregátor helyiség, melyben 2 db. Nagyteljesítményű aggregátort helyeztek el. áramkimaradás esetén ezek biztosítják a kórház alapműködését, szükség esetén egyes fogyasztókat le illetve rá lehet kapcsolni a rendszerre.
1994-ben a III. ütem keretében megkezdődött az ideg-elme épület teljes felújítása, melyet a főépülettel ellentétben teljesen kiürítettek, és az osztály ideiglenesen a gégészeti osztály területén folytatta működését. A felújítás során az intézmény struktúrájának átalakítása indokolttá tette, hogy ezen épületbe a belgyógyászati osztály és a kardiológiai részleg költözzön be, ezért a kivitelezésben bizonyos változtatásokra volt szükség. Ezen munkálatokkal egy időben a Kórház utca lezárása, illetve a kórház zárt tömbbé alakítása szükségessé tette a Soproni útra néző új portaépület kialakítását.
A régi portaépületet felújították, s benne helyezték el a betegfelvételi adminisztrációs irodát. A rekonstrukcióval nem csak a hotel-szolgáltatás vált magas színvonalúvá, hanem a kórházüzem infrastruktúrája is a szakmai követelményeknek megfelelően lett kialakítva. A műtőkben klímaberendezés, antisztatikus padozat, a szubintenzív részlegekben központi-oxigénellátás, szívás, sűrített levegő biztosított. Az épületekbe telepített liftek is a magas szintű betegellátást szolgálják. A többéves rekonstrukció a kórház dolgozóitól és a betegektől is sok türelmet és áldozatot kívánt, de a jó cél érdekében mindenki maximálisan viselte e nehézségeket.
A rekonstrukcióval egy időben, a volt munkásőrség épületében a Laky Döme utcában, 1992-ben kialakítottak az emeleti szinten 3 új fogászati rendelőt, a földszinten pedig 2 gyermekorvosi körzeti rendelő és a védőnői szolgálat nyert elhelyezést.
A felújított kórház ünnepélyes átadása 1995. június 9-én zajlott, de az ünnepséget beárnyékolták a megelőző hónapok ágyszám-csökkentésről és kórházbezárásról szóló rémhírei.
E hírek hallatán a térség lakosai összefogtak Csornán és a környező falvakban és állampolgári kezdeményezésre csaknem 20000 aláírást gyűjtöttek a Margit Kórház aktív gyógyító tevékenységének megtartása érdekében. Az átadási ünnepségen részt vett dr. Pápai Lajos megyéspüspök, aki megáldotta a kórházat. Az avatási szalagot ünnepélyes keretek között dr. Kökény Mihály népjóléti államtitkár vágta át, majd beszédében megnyugtatta a több ezres tömeget, hogy nincs olyan terv, amely a csornai kórház bezárását tartalmazza, de a reális igények figyelembe vételével szükségesnek érzi az ágyszámok felülvizsgálatát és a kórház szerkezetének átalakítását. 1995-ben megszűnt a 20 ágyas gégészeti osztály, mivel kihasználatlanul működött.
Az egészségügyi átalakulás jegyében 1994-tol a háziorvosok vállalkozóként tevékenykednek, ugyanez valósult meg 1997-ben a fogászati ellátás területén is.
E feladatok és a védőnői tevékenység is az önkormányzat hatáskörébe került. A kórház vezetősége felismerte a naprakész betegforgalmi, gazdasági és egyéb adatok fontosságát, így 1996-ban létrehozta az informatikai részleget.
1997. őszén a tüdő-, bor- és nemibeteg-gondozó szakrendelés is beköltözött a kórház erre a célra kialakított részébe, ezáltal az intézmény utolsó külső telephelye is megszűnt.
A kórház az átadás után a túlélés és az előremenekülés taktikáját folytatta. Ennek során a struktúra átalakítás jegyében 1996 őszén megkezdi működését a tüdőgyógyászati osztály, melynek tevékenységét az is indokolta, hogy a környéken magas az idült hörghurutos, asztmás, allergiás megbetegedések száma. 1997-ben sikeres pályázatoknak köszönhetően új műszerekkel gazdagodott a kórház tüdőgyógyászati osztálya. Ebben az évben szerveződött a krónikus-ápolási részleg, ahol az idos korral járó betegségek kezelése folyik szakszerű és emberséges körülmények között.
1998. májusában gazdasági okokból bezárt a kórház mosodája, továbbiakban szerződés alapján a gyori központi mosoda végzi el az intézmény textíliáinak mosását. Egy hónappal később a konyha üzemeltetését átvette a nyertes pályázó, a Sodex’ho cég, 5 éves időtartamra. A mosoda bezárása, konyha bérbe adása a kórház nehéz gazdasági helyzete miatt vált szükségessé, melyhez hozzájárult az 1995-ben bevezetett finanszírozási rendszer, amelyben különböző kórház-kategóriákat alakítottak ki. A csornai intézmény a városi kórház II. kategóriába került, ez azt jelenti, hogy ugyanazon műtét esetén egy magasabb kategóriájú kórház több pénzt kap. Egy kórház feladataihoz nem csak a gyógyítás, hanem a kutatás, fejlesztés is hozzátartozik. A kutatás, fejlesztés szerves részét alkotja a különböző gyógyszerek kipróbálása és vizsgálata, illetve az új vizsgálati és mutéti eljárások bevezetése, amelyekben a Margit Kórház tevékenyen részt vesz. A belgyógyászat-kardiológiai osztályon nemzetközi program keretében többféle gyógyszert vizsgáltak, e vizsgálatok során egyértelművé vált, hogy a nemzetközi kutatások nem csak nagy, hanem megfelelő szakmai színvonal esetén egy kis kórházban is elvégezhetők. Az elmúlt években az intézmény több színvonalas kongresszusnak adott helyet. Az orvosok és szakdolgozók továbbképzése folyamatosan történik.
A kórházak létjogosultsága az ágyszám-csökkentések és bezárások ellenére sem kétséges. A háziorvosi ellátás megnövekedett szerepe mellett nélkülözhetetlen a kórházakban rendelkezésre álló sokoldalúan képzett orvosgárda. Ezáltal bonyolultabb esetekben konzílium összehívásával rövid idő alatt pontos diagnózis állítható fel, s a rendelkezésre álló korszerű műszerek, eszközök segítségével azonnal megkezdhető a megfelelő terápiával illetve beavatkozással a gyógyítás.
A harc a betegségek és azok okozói a vírusok, baktériumok ellen az emberiség egész történelmét végigkíséri. Úgy tűnik azonban, az ember a legfejlettebb tudományok segítségével is csak csatákat tud nyerni, de háborút nem. Sok betegség – amely korábban nem volt az – ma gyógyítható vagy teljesen eltűnt a Föld színéről. Ugyanakkor egyes legyőzöttnek hitt betegségek újult erővel támadnak, illetve mindig újabb kórokozók, betegségek tűnnek fel, s ezzel egyre nehezebb feladatok elé állítják az orvostudományt és a kórházakat.
“Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, Szeret, s, elbukik,
Midőn napszámát s vágyait betölté.
Nem az idő halad: mi változunk.”
(Madách)